Nos az elmúlt napokban egyre jobb kedvem lett leszámítva egy családi kisebb csetepatét, amire egyébként lehetett számítani.
Mama és anya között valahogy sosem volt felhőtlen a viszony. Mama vallási fanatikus és néha már hihetetlenül túlzásokba esik ami nekem is sok, de elnézem neki mert öreg és ő ebben a vallási fanatizmusban nőtt fel. Anya meg persze túlon túl karizmatikus ahhoz, hogy ezt elnézze mostmár. Nembaj majd elmúlik, ez mindig előfordul.
Tegnap komolyan gondolkoztam rajta, hogy véget vessek-e egy barátságnak. Lehetséges, hogy túlreagálom a helyzetet.
De annyira idegesítő, hogy a volt kapcsolatán nem tud túllépni és mikor aztmírom/mondom neki, hogy beszéltem az exével hirtelen átfordul bunkóba és elkezd sértő dolgokat írni. Persze azt írja, hogy óó ő már túllépett ezen az egészen közbe meg nagyonis vágyik még arra az egészre, és ha meglátja a képét szinte zakatol az agya. Mindegy nem az én gondom az egész, csak meg kellene értenie, hogy azoktól az emberektől, aki az exével is jóba van -lehet hogy ez azért túlzás - azzal nem kellene minden kapcsolatot megszakítania!
Egyébként ő ezt a blogot nem olvassa mert már csalódott a blogokban és minden valószínűséggel ebben is csalódna, hiszen én mindent őszintén írok le.
Ma ismét nekiálltam a földrajzot gépelni mert ugyebár jövőre megpróbálom belőle az OKTV-t, és ha megnyerném ajjaj kicsit lennék megbecsült valaki : DDD
Most nézek egy sorozatot, a Kés/Alatt-ot, nem tudom, hogy ismerős-e valakinek. Nekem a kedvenc sorozataim közé tartozik. A most nézett részben egy nő - Megan O'Hara - megtudta, hogy kiújult a mellrákja és már nincs semmi remény, és öngyilkosságot követett el.
Talán ezért is szeretem annyira a filmeket mert olyan tapasztalatokat is nyújt ami talán az életben majd nemis kevéssé válik hasznomra. Minden filmnek - jó esetben - van mondanivalója amit sok ember nem tud leszűrni. Beül, megnézi a szar vígjátékot mikor megnézhetett volna egy olyan drámát is ami talán életreszóló hatást gyakorolhatott volna rá. Persze tudom, a mai fiatalság nem úgy gondolkozik mint én. Jólesik kicsit máshogy gondolkozni.
Most egy idézettel búcsúznék, ami a Kés/Alatt most nézett részéből van:

Olyan ez, mint amikor kiskorodban elvisznek a vidámparkba és önfeledten boldog vagy. Fagylalt, és óriáskerék és mindenféle móka. Aztán...késő lesz és könyörögsz a szüleidnek, hogy hadd maradj még. Megígéred, hogy jó leszel és mindig szót fogadsz. Úgyhogy megengedik. Csak hogy most meredekebbek a lépcsőfokok...megfájdul a hasad, rád tör a fáradtság és nem bírod már a sorbanállást. Hirtelen erőt vesz rajtad a sírás...az egész már nem olyan jó móka. És hallod, amint az anyukád azt mondja: "Megan, lányom mikor tanulsz végre mértéket??"
 

folyt. köv.

xoxo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.